„Tiszaszőlős filia a XIV. század elején a Tomaj nembeli Abád család birtoka volt s az 1332/37. évi pápai tizedjegyzékben mint a kemeji főesperesi kerület egyik plébániája szerepel. Templomát az 1571. évi szolnoki török defter is említi. 1621-ben református lelkész nyugtázza a plébánosi nyolcadot. 1662-ben a tatárok elhurcolták lakóit,1695-ben Bihar megyéből menekült jobbágyok szállták meg. 1705/6-ban a délvidéki rácok és Rabutin labanc tábornok ismét pusztítottak, az elmenekült lakók 1712/13-ban tértek vissza, ezek pedig reformátusok voltak. A XVIII. század második felében néhány katolikus hívő is beköltözött, de ezek templomot nem építettek, 1945-ig a tiszafüredi anyaegyházhoz tartoztak és csupán egy 1929-ben berendezett iskolakápolnával rendelkeztek.”

Részlet, Soós Imre: Az egri egyházmegyei plébániák történetének áttekintése c. könyvéből