„1943- 2013”
„ Hanyas vagy? Én negyvenhármas… holnap leszek hetven…”
Ezek a szavak 2013. szeptemberében hangzottak el, és ez volt a sok-sok találkozásunk közül az utolsó beszélgetés legfontosabb pillanatai… A családi körben készült születésnapi fotón még mosolyog, napbarnította homlokán nem látszanak a végzetes kór előzményei. Másnap a futótűzként elterjedt hír szerint Lacit rohammentő vitte kórházba, a fél oldala lebénult, a diagnózis: stroke… És megkezdődött az életért folytatott a 110 napos küzdelem.
Bodnár László a második világégés közepén született Karcagon. Szülei kétkezi munkások, dolgos emberek voltak, neki is ezt a sorsot szánták. A föld adta sorsot, ha eljön az idő, nincs mese, dolgozni kell: szántani, vetni, aratni kell. Ilyenkor nincs megállás, lazítás, feladni nem lehet.
A mezőgazdasági technikum elvégzése után gyakornokként Szőlősre került, és a helyi termelőszövetkezetben növénytermesztési ágazatvezetőként helyezkedett el. A nagyüzemi mezőgazdaság átszervezésének kulcskérdése akkor az volt, hogy sikerül-e megtermelni a megváltozott tulajdonviszonyok között az ország kenyerét, biztosítani a lakosság magasabb szintű élelmiszer ellátását. A Petőfi termelőszövetkezet sok tekintettben élenjárt a szántóföldi növénytermesztésben, a termelési eredményei megyei szinten is elismertek voltak. Ezt a teljesítményt gépesítéssel, a nagyüzemi fajták meghonosításával, a korszerű termesztési eljárások bevezetésével érték el. A szövetkezet vezetői számítottak a fiatal szakember munkájára, aki a napi munka mellett üzemmérnöki képesítést is szerzett. A munkájában következetes, segítőkész vezető volt, aki tisztelte a munkatársait. A termelőszövetkezet megszűnése nagy váltás jelentett számára. Az új helyzetben először egy betéti társaság, majd egy családi vállalkozás megszervezésében látta a folytatható jövőt. Sok helyi lakosnak adott munkát állandóan vagy alkalmilag, folyamatosan bővítette és gyarapította a családi gazdaságot. Ezt hagyta örökül feleségének, gyermekeinek és a két unokájának.
Néha túl sokat vállalt, azok közé tartozott, akik nem tudtak lazítani. Az úton mindig találkoztunk a kedvenc fehér Lada Nivájával, egy pillanatig sem pihent, folyamatosan intézte a családi gazdaság aktuális ügyeit. Hiába, a föld volt az élete, a mindene … Sok munka várt még rá, nagyon szeretett volna még élni, tele volt tervekkel és célokkal. Másképpen képzelte a jövőt, közel 50 évet élt Tiszaszőlősön, de gondolatban visszavágyott a karcagi tanyavilágba. Ez nem adatott meg neki, mert már az első hetekben látszott, hogy sorsa eldőlt, hiába küzdöttek érte orvosai, családtagjai. December 31-én a karcagi kórházban megpihent. 2014. január 4-én családtagjai, a helybeliek, nagyon sok ismerőse, volt munkatársa, a környék gazdái kísérték utolsó útjára. Kívánjuk Neked, legyen súlytalan feletted a föld, nyugodj békében! OV
December 21-én az iskolás gyerekek hívták társaikat, a szüleiket, a község lakóit karácsonyi ünnepségre. A szépen „felöltöztetett” tornaterem és egy hatalmas fenyő jelezte, hogy a gyerekek nagyon készültek erre a régen várt napra. Az óvodások ismét feldíszítették az élő karácsonyfát, elringatták a kisdedet, és az óvó nénikkel együtt karácsonyi dalokat énekeltek. Az iskolások műsorát Kökényné Csáti Melinda és Hajdú Istvánné pedagógusok állították össze, és tanították be a szívet melengető műsort. Megelevenedett a karácsonyi ünnepkör egyik szép hagyománya a regőlés, bemutatták Andersen fájdalmasan szép karácsonyi meséjét a Kis gyufaárus lányról, és versekkel, dalokkal teremtettek igazi karácsonyi hangulatot. A gyertyafényes záródallal kívánt az iskola közössége mindenkinek békés, boldog karácsonyt.
December 22-én ismét karácsonyi koncert várta az érdeklődőket a tornateremben, ahol forró teával és forralt borral is kedveskedtek a vendégeknek. Itt most az 1906-ban alakult szentgotthárdi fúvószenekar lépett fel. A zenekar évente átlagosan 30 felkérésnek tesz eleget, felléptek már több európai városban, rendszeresen kísérnek mazsorett csoportokat. Fennállásuk 100. évfordulóján megkapták a Szentgotthárd Városért kitüntetést és a Vas Megyei Önkormányzat Közgyűlése Elismerő Oklevelét. Minősítő versenyeken többször arany minősítéssel ismerték el szakmai teljesítményüket. Az elmúlt években 2 CD-t is megjelentetett a zenekar. Az együttest Rápli Róbert vezényelte.
Évike pályafutását és aktív munkáját a tiszaszőlősi bölcsödében kezdte meg, majd ezt követően a helyi általános iskolában iskolatitkárként vitte az ügyeket hosszú éveken keresztül. Pályafutásában ez a munkahely volt a leghosszabb időtartamú. Amikor 2002-ben Tiszaszőlős levált Tiszafüredtől és a falujának szüksége volt rá, az újonnan alakult önkormányzatnál a testületi munka dokumentálását, a szociális és gyámügyeket, valamint az anyakönyvi és népesség-nyilvántartási ügyeket vitte a Polgármesteri Hivatalban. 2013. január 1-től a közigazgatás átszervezését követően a Tiszafüredi Járási Hivatal munkatársa lett, de továbbra is itt Tiszaszőlősön, állandó ügysegédként intézte településünk lakóinak ügyeit.
„Aki nem hisz abban, hogy mennyi jó ember van, az kezdjen el valami jót tenni, és meglátja, milyen sokan odaállnak mellé.”
Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. Törvény 54. §-ában foglaltak alapján Tiszaszőlős Községi Önkormányzat Képviselő-testülete 2013. december 6. napján (péntek) 18 órai kezdettel Közmeghallgatást tart, melyre ezúton tisztelettel meghívom.
Ezekkel a szavakkal méltatta Kerekes András polgármester a községi ünnepségen 1956 történelmi jelentőségét. Kitért arra is, hogy Október 23-a mi szabadságharcunk volt, melyre a világ valamennyi országa odafigyelt, mert akkor megvolt bennünk az az erő, amellyel a történelem menetét alakítani tudtuk. Tanúsága az 57 évvel ezelőtti eseményeknek, hogy felelősséggel tartozunk önmagunk és a nemzetünk boldogulásáért. Legyen bármilyen nehéz is a feladat képesek vagyunk rá, hogy megoldjuk, ha szabadságot és önrendelkezést akarunk. Az ünnepi beszéd után az általános iskola tanuló színvonalas irodalmi műsorral köszöntötték az ünnepet. A csodálatosan szép őszi napsütésben az önkormányzatok, az egyházak és a civilszervezetek, megkoszorúzták az 56-os emlékművet.
