Beszédében hangsúlyozta, hogy kivételes szép örökség jutott nekünk magyaroknak osztályrészül, hiszen szabadságharcunk az európai történelem egyik legfényesebb, legragyogóbb pillanata volt. Történelmünknek az a fejezete, amikor az ország – hosszú évszázadok óta először – önerejéből, saját területén európai színvonalú hadsereget szervezett. Ezt bizonyítja 1949 tavasza, mert ezekben a hetekben, hónapokban valóban győzött a szabadságharc. Amit mi magyarok elértük, azt Európa nemzeteinek nem sikerült: a szabadságot, függetlenséget.
Az ünnepi beszédet az óvodások „katonás” műsora követte Boros Lászlóné és Kiss Bálintné óvónők „vezényletével”. Kézzel festett zászlóikkal díszítették a kopjafa környékét.
Ünnepségünk az általános iskolások szereplésével folytatódott – az alsó tagozatos tanítói munkaközösség forgatókönyve alapján – Jóvér Kálmánné tanítónő irányításával. Versekkel, dalokkal, zenei aláfestéssel, és tánccal elevenítették fel az 1848-49-es események sorát, igazi lelkesedéssel, az ünnephez méltó módon. A szép műsor után Varga Mihály országgyűlési képviselő emlékezett a márciusi ifjakra, majd koszorút helyezett el a kopjafánál. Heltai Jenő nemes emberi értékekről szóló Szabadság c. versét Szabóné Szegedi Edit tanárnő szavalta el. Az ünnepség zárásaként koszorút helyeztek el: a települési és a cigány önkormányzat, a református és a katolikus egyház, a Baranta csoport, az általános iskola és a diákönkormányzat képviselői a virágokkal és a nemzeti színű zászlókkal díszített kopjafánál.