A szőlősi kenyér

A régi paraszti háztartásban a kenyérsütés a háziasszony dolga volt. Kenyeret általában egy héten egyszer sütöttek, aminek aztán a következő sütésig ki kellett tartania.

Tizennégy éves korára egy lánygyereknek már el kellett sajátítani a főzés tudományát, 15-16 éves korára pedig a kenyérsütést is. A kenyeret akkor még nem élesztővel készítették, hanem kovásszal, amely az egész folyamatnak a legfontosabb kelléke volt. Nem véletlen, hogy a kovász – amelynek morzsoltka vagy pár volt a neve – minden családban féltve őrzött kincs volt, ezért ez a család összetartozásának is a jelképe. A kovászt kétféle módon készítettek. Sütéskor vettek ki a tésztából, azt liszttel összegyúrták, megsavanyodott, majd megszáradt vagy gyenge sósvízzel leforrázták a lisztet, azt összesodorták, egy kis komlót főztek, átszűrték, és annak levével összenyomkodták, megvárták, amíg megsavanyodik, szétterítették és megszárították.