A barátságtalan időjárás miatt a tornateremben ünnepeltük nemzeti történelmünk legnagyszerűbb napjának 162. évfordulóját.
A Himnusz hangjai után Imre Edina köszöntötte a jelenlévőket. Majd Kerekes András polgármester ünnepi beszédében méltatta a márciusi ifjak rendíthetetlen hitét a győzelemben, azt a lelkesítő tudatot, amely a közös cél – az összefogás – elérésében öltött testet. Az 1848. márciusának tanulságát, és egyben üzenetét, a kor kihívásaira adott bátor tettekben jelölte meg. Az ünnepi beszéd után az óvodások és az általános iskolások versekkel, dalokkal köszöntötték az ünnepet. A mondanivalóját talán a műsorban elhangzott két mondat adja vissza legjobban: „Március 15-én, amikor kitűzzük a kokárdát, megdobban a szívünk. A szabadság, az összetartozás az igazi hazaszeretet, a remény a jobb és igazságosabb életért érzése hatalmasodik el rajtunk.” Az ünnepi műsor második részében egy kis jelenetben azt mutatták be, hogy ki mivel járult hozzá a magyar pénz – a Kossuth bankó – értékállóságához. Volt aki, a piros csizma árát, az ezüstórát, a jegygyűrűt, a rézmozsarat, a legkisebb gyerek a maga készítette ostorát küldte el Kossuth apánk hívására. Az ünnepség a kopjafánál folytatódott, ahol Varga Mihály országgyűlési képviselő méltatta az ünnep jelentőségét. A történelmi jelentőségű események mellett szólt az emberi helytállás nagyszerű példáiról: a hősiességről, a bátorságról, a másokért vállalt felelősségről. A beszédét követően megkoszorúzta a 48-as forradalom és szabadságharc emlékére állított kopjafát. Koszorút helyeztek el a települési, a kisebbségi és a diákönkormányzat és az egyházak képviselői, az óvodások pedig kis zászlókat szúrtak a virágtartóba. Az ünnepség a Szózat hangjaival ért véget.
