"1949-2014"
„Csak az hal meg, akit elfelejtenek”
Tóth Árpád
Rövid szenvedés után elment a tanár úr, és magával vitte 65 év minden örömét és bánatát…
Sikeresen indult az élete. Rendezett család, határozott elképzelés a jövőről, átgondolt pályaválasztás jellemzi ifjúkorát. Megadatott neki minden, ami egy akkori fiatalnak vágya lehetett. A tanári pályát választotta, és tudását a szülőfalujában kívánta kamatoztatni. 1972 szeptemberében szólította először az iskolacsengő a friss diplomás tanárt órára, és ugyanaz a csengő zárta 37 évvel később életének legtermékenyebb szakaszát. Ez alatt a közel 4 évtized alatt bejárta a hívatása legszebb magaslatait és megtapasztalta annak mélységeit. Volt igazgatóhelyettes, tanácstag, párttitkár, ifjúsági tűzoltó parancsnok, az úttörőcsapat vezetője, vöröskeresztes tanárelnök, sokat foglalkozott a gyermekvédelemmel és tartalékos tüzérfőhadnagyként szolgált a Néphadseregben. 1985-től 11 évig az ÁMK (általános művelődési központ) igazgatója volt. Vezetői tevékenysége alatt 3 tanteremmel, irodákkal, tornateremmel, mosdóval bővült az iskola. A tanulás mellett gazdag kulturális és sport program várta a szőlősi gyerekeket. „Amit megtanulsz, az biztos a tied! Jöhet bárki vagy bármi, az emléket és a tudást senki el nem veheti!” – üzente az iskolától búcsúzó nyolcadikos gyerekeknek. Ma már tudjuk, hogy legalább két generáció nőtt fel kezei alatt. A szintén pedagógus feleségével – Gizikével – példásan nevelték 2 gyermeküket. Felesége korai halála nagyon megviselte a családot, a veszteséget soha sem tudták feldolgozni. 2009-es nyugdíjazása nem érte váratlanul. Készült arra, hogy egyszer bekövetkezik, de nem találta helyét a megváltozott környezetben. Nehezen viselte az időskorral járó változásokat, felszámolta a korábbi kapcsolatait, és eltolta magától a segítő kezeket. Azon a hideg januári éjszakán az a vékony jég nem csak csontjait törte, hanem a végzetét is okozta. Gyászolják gyermekei, egykori tanítványai, kollégái és sok szőlősi lakos.
Búcsúztatása 2014. február 17-én 13 órakor lesz a tiszaszőlősi temetőben.
Nyugodjon békében tanár úr!
