Tiszaszőlős immár negyedik alkalommal indított csapatot a március 13-án Abádszalókon megtartott a Tisza-tavi Böllérversenyen.
Csapatunk tagjai – Csiki Ferencné, Leviczki Elemérné, Kalóz Imre, Oláh Attila, Paska Zoltán, Tolvaj László – és a segítőik már kora hajnalban talpon voltak. A fogópálinka kóstolása után gyorsan berendezték az előző napon kialakított portát, és elkezdődött a nagy munka a “konyhában” és az “udvaron”. Amíg a szakácsok a hagymát tisztították, a kislányok szalonnából megformázták hazánk térképét. A korán kelő látogatókat forral borral, pogácsával és zsíros kenyérrel fogadtuk. Természetesen nekik is jutott a pálinkából. A kb. 110 kg-os hízó gyorsan kilehette lelkét a Kalóz “mester” éles kése nyomán, majd a szakszerű perzselés, mosás, darabolás után dagadó, orja, karaj, szalonna formájában az asztalon pihent. Az étlapot a szőlősi hagyományok alapján állítottuk össze: orja leves házi csigatésztával, töltött és disznótoros káposzta, sült kolbász és hurka. Specialitásunk a “citronyos-zelleres” kolbász Kossuth Lajos módra, amely elnyerte a közönség tetszését. Délben benépesült a portánk, mert már a teljes étlapból lehetett választani. El is fogyott minden, három óráig 770 kóstoló jegyet gyűjtöttünk össze. A látogatóink többségével sikerült beszélgetni is. Voltak, akik már tavaly is megkóstolták a szőlős ízeket, mások az idén ismerték meg a csapat és segítőik hozzáértését. A zsűri érdeklődéssel figyelte szereplésünket, de a díjak az idén “elkerülték” csapatunkat. De szomorúságra semmi okunk, nagyon jól éreztük magunkat, és ugyanezt láttuk a látogatók arcán is. És ez a legfontosabb!
A fotókat Oláh Vince készítette, melyeket megtekinthet erre a hivatkozásra kattintva!
A Himnusz hangjai után Imre Edina köszöntötte a jelenlévőket. Majd Kerekes András polgármester ünnepi beszédében méltatta a márciusi ifjak rendíthetetlen hitét a győzelemben, azt a lelkesítő tudatot, amely a közös cél – az összefogás – elérésében öltött testet. Az 1848. márciusának tanulságát, és egyben üzenetét, a kor kihívásaira adott bátor tettekben jelölte meg. Az ünnepi beszéd után az óvodások és az általános iskolások versekkel, dalokkal köszöntötték az ünnepet. A mondanivalóját talán a műsorban elhangzott két mondat adja vissza legjobban: „Március 15-én, amikor kitűzzük a kokárdát, megdobban a szívünk. A szabadság, az összetartozás az igazi hazaszeretet, a remény a jobb és igazságosabb életért érzése hatalmasodik el rajtunk.” Az ünnepi műsor második részében egy kis jelenetben azt mutatták be, hogy ki mivel járult hozzá a magyar pénz – a Kossuth bankó – értékállóságához. Volt aki, a piros csizma árát, az ezüstórát, a jegygyűrűt, a rézmozsarat, a legkisebb gyerek a maga készítette ostorát küldte el Kossuth apánk hívására. Az ünnepség a kopjafánál folytatódott, ahol Varga Mihály országgyűlési képviselő méltatta az ünnep jelentőségét. A történelmi jelentőségű események mellett szólt az emberi helytállás nagyszerű példáiról: a hősiességről, a bátorságról, a másokért vállalt felelősségről. A beszédét követően megkoszorúzta a 48-as forradalom és szabadságharc emlékére állított kopjafát. Koszorút helyeztek el a települési, a kisebbségi és a diákönkormányzat és az egyházak képviselői, az óvodások pedig kis zászlókat szúrtak a virágtartóba. Az ünnepség a Szózat hangjaival ért véget.
Óvodánk helyi nevelési programjának egyik sajátossága a néphagyomány ápolás. Ennek szellemében minden évben megrendezzük a gyermekek számára igen kedvelt farsangi mulatságot. Idén is az iskola tornatermében kaptunk helyet, hiszen a rendezvény mindig nyilvános: a gyermekek szülei, hozzátartozói vendégként részesei az ünnepségünknek.
