Elkészült Tiszaszőlős monográfiája a kezdetektől napjainkig c. kiadványunk. (Letölthető .pdf formátum)

Szép napra virradtunk május első napján. A kora tavaszi szél májusfákat lengetett a hivatal kertjében és lányos házak kapuja előtt. Korán keltek a szervezők is, mert a nóbordai sportpályán 10 órakor kispályás labdarugó kupamérkőzés kezdődött.

A nevezéskor kiderült, hogy itt „nemzetközi” mérkőzések lesznek, mert nemcsak fürediek, szőlősiek, hanem németek és „brazilok” (legalább is így nevezte meg magát a csapat) vesznek részt a tornán. Az izgalmas és humoros percek sűrűn váltogatták egymást, a közönségnek tetszett a sportszerű, színvonalas játék, de értékelték a nagy szívvel és szerény tudással játszó focistákat is. Miközben zajlottak a mérkőzések a kondérokban készült a hamisítatlan babgulyás.

Az idén már harmadik alkalommal került megrendezésre Abádszalókon a Tiszator Böllérverseny. Településünk böllércsapata eddig minden évben részt vett ezen a rangos versenyen. Most is nagy izgalommal vártuk, hogy mit szól a közönség a rendhagyó „kolbászterveinkhez”.

A megszokott néprajzi kiállítás megtekintése után a lelkes csapattagok és segítőik már a citromos, zelleres és sajtos-krumplis kolbász kóstolására készültek. De mint később kiderült nemcsak mi, hanem a közönség is erre „gyúrt”. Tudtuk, hogy a zsíros kenyér, a sült vér, az orjaleves, a toros- és töltött káposzta, a májas hurka, a tepertő, a forralt bor és a tea sikert arat, de az a bizonyos egyedi ízesítésű kolbászkülönlegességek minden érdeklődést felülmúltak. Amikor már  elfogyott 40 kg kenyér, a két üst töltött- és toroskáposzta, és még mindig hosszú sor kígyózott a hurkáért, a kolbászért – és még mi sem ettünk -, akkor azt mondtuk: „ Na, ez ismét jól sikerült!!!!”
Köszönjük Gönczi Sándornénak, Kócs Lászlónak, Leviczki Elemérnének, Oláh Attilának, Paska Zoltánnak, és Tolvaj Lászlónak – csapatunk tagjainak-, a segítőknek és családtagjaiknak, hogy sikert arattunk Abádszalókon! A zsűri szerint mi voltunk azok akik, leginkább megőrizték a disznótorok igazi hangulatát, hagyományait.
Jövőre ismét megpróbáljuk!

Ilyenkor olyan a határ, mint egy nagy mesekönyv lapjai. Azonban ez a szépség múlékony, 1-2 óra és lehullnak a “jégvirágok”, délre már nyoma sincs az éjszakai varázslatnak. Mire a Nap lebukik, már csak a kopasz fák sötét ágai uralják a téli tájat. Aki kíváncsi erre, sétáljon egyet a faluban, a hófedte csatornák mellett, és a befagyott Tisza partján…vagy nézze meg képgalériánk képeit.