A szőlősi kenyér
A régi paraszti háztartásban a kenyérsütés a háziasszony dolga volt. Kenyeret általában egy héten egyszer sütöttek, aminek aztán a következő sütésig ki kellett tartania.
Tizennégy éves korára egy lánygyereknek már el kellett sajátítani a főzés tudományát, 15-16 éves korára pedig a kenyérsütést is. A kenyeret akkor még nem élesztővel készítették, hanem kovásszal, amely az egész folyamatnak a legfontosabb kelléke volt. Nem véletlen, hogy a kovász – amelynek morzsoltka vagy pár volt a neve – minden családban féltve őrzött kincs volt, ezért ez a család összetartozásának is a jelképe. A kovászt kétféle módon készítettek. Sütéskor vettek ki a tésztából, azt liszttel összegyúrták, megsavanyodott, majd megszáradt vagy gyenge sósvízzel leforrázták a lisztet, azt összesodorták, egy kis komlót főztek, átszűrték, és annak levével összenyomkodták, megvárták, amíg megsavanyodik, szétterítették és megszárították.
A következő képriport a szőlősi Virtusvetélkedőn résztvevő csapatunk nem mindennapi pillanatait örökíti meg…
Mire kitisztult az ég megérkeztek a csapatok, és elkezdődött a faluban a színes felvonulás. Elől a tiszafüredi mazsorettek és az ifjúsági fúvós zenekar, őket követték a résztvevő csapatok. Az út mellett, a kapuk mögött érdeklődő lakosok integettek a felvonulóknak. A Fő úton az átmenő forgalmat is le kellett állítani, de a várakozó autósok sem bosszankodtak, mert a zenészek és a csinos lányok látványos műsorral szórakoztatták a nézőket. A felvonulás után rövid megnyitó következett, majd a bemelegítés után elkezdődött a kemény verseny. Aki még nem próbálta nem is tudja, milyen nehéz a 80 kg-os búzászsák a 15 méteres szlalompályán, vagy a 2,5 méteres petrencés rúd tartása Toldi Miklós módra. Néhány percre felborult a csendesnek számító Kossuth út rendje is.
Sajósenye, Tiszaderzs, Tiszaszentimre, Tiszaszőlős és Tomajmonostora csapataival
