Emlékezni és tiszteletet leróni gyűltek össze a tiszaszőlősiek az iskola tornatermében október 22-én délután.

A Himnusz hangjai után Kerekes András polgármester ünnepi beszédében méltatatta apáink, nagyapáink nemzedékének bátor tettét, hogy felkeltek a zsarnoki rendszer ellen, tiltakoztak a nemzeti önbecsülés, az erőszak, a Kelet-Európát gúzsba kötő hatalom ellen. Bár harcuk elbukott, de nem bizonyultak gyávának, ügyetlennek, mert a történelmi körülmények erősebek voltak náluk. Pedig csak egy szabad, semleges Magyarországot szerettek volna elérni… Az üzenete azonban máig ható: soha nem szabad megtörni, feladni, beletörődni abba, hogy kiszolgáltatva, a választás szabadsága nélkül éljük le életünket. Emberré és magyarrá a megszerzett, és megőrzött méltóság tesz. Ez szüleink, nagyszüleink nemzedékének ajándéka, amire magyarként legyünk büszkék.

Az ünnepi beszéd után az iskola tanulói korabeli ruhákban, a pesti utca „díszletei” között versekkel emlékeztek az 53 éve történt eseményekre.(Felkészítő nevelő: Szabóné Szegedi Edit)  A méltóságteljes ünnepség után a Szabadság téren megkoszorúztuk a tavaly felavatott emléktáblát, a gyerekek pedig kis zászlókkal, mécsesekkel díszítették a teret.

Az Óvodai nevelés országos alapprogramja kimondja, hogy a „ A népdalok éneklése a gyermek néptáncok és népi játékok a hagyományok megismerését és továbbélését segítik. A gyermek megismeri a szülőföld az ott élő ember, a hazai táj, a helyi néphagyományok, a szokások és a tárgyi kultúra értékei, megtanulja ezek szeretetét, védelmét is.”

Ennek szellemében, a helyi szokások megtartásával az idén is szüreti mulatságot rendeztünk az óvodánkban. Az ünnepi ráhangolódás az ovi galériában látható szüreti eszközök kiállításával kezdődött.
A mulatság napján a nagycsoportos óvodások a szüret hagyományihoz kapcsolódó népi játékokkal, az óvó nénik bordalok éneklésével kedveskedtek vendégeknek és az óvodásoknak. Ezután Nagy Csaba néptánc bemutatójában gyönyörködhettünk, majd akinek kedve támadt táncot ropni a közös táncházba is részt vehetett.
A szüreti mulatság napján a gyermekek az otthon leszüretelt szőlőt reggel magukkal hozták az óvodába, melyet szülők segítségével és a gyermekek közreműködésével – bemutatva a szüret munkafolyamatait – ledaráltunk, majd levét kipréseltük. Az ízletes, édes must mellett finom pogácsával és őszi gyümölcsökkel kínálgattuk a gyermekeket és a vendégeket. Volt ám eszem-iszom, dínom-dánom!

Óvó nénik

Az írónő elmondása szerint könyve a képzelet szülötte, bár egy esetben valóban megtörtént eseményt is beleszőtt. Jelenleg két újabb könyv megírásán is dolgozik, de erről többet nem árulhat el.
A könyv megvásárolható a Könyvtárban.

Tar Lajos igazgató úr ünnepi beszédében megköszönte az iskola fenntartójának a nyári karbantartási munkákat, és tájékoztatta a tanulókat és a szülőket a legfontosabb feladatokról. Az iskola sokféle kulturális és sport programmal készül, de a legfontosabb dolga minden tanulónak a tanulás. A tantestületben nem történt lényeges változás, új nevelő Szabó Anikó angol szakos tanár, aki az 5. osztályosok osztályfőnöke lesz. Külön is köszöntötte a 16 elsős kisdiákot, és apró ajándék kíséretében kívánt sikeres iskolakezdést, jó tanulást. A Szózat hangjai zárták az ünnepséget, majd az osztályfőnökök vezetésével mindenki a tantermekbe vonult. Csak az első osztályosok közül szeppent meg néhány kisdiák, de ők is hamar megvigasztalódtak, mert az első nap csak délig tartott…

Tekintse meg az évnyitó képeit erre a linkre kattintva!

Nemzetközi döntő, 9. helyezés! 

Augusztus 14-15-16-án került megrendezésre a virtusvetélkedő nemzetközi döntője. Öt kategóriában összesen 34 csapat mérte össze tudását. Pénteken 10 órakor indultunk az útra, hisz az előttünk álló 400 km hosszúnak bizonyult. Csapatunk összeállítása a helyi elődöntőhöz képest kissé megváltozott, de ez sem riasztott minket vissza a megmérettetéstől.

Fél hat körül megérkeztünk Táplánszentkeresztre, felvertük sátrunkat, majd megtekintettük a „küzdőteret”. Bár minden versenyszám ismerős volt, de amikor testközelből megláttuk a súlyokat, a távolságokat felmerült bennünk a kérdés: ”Mi biztosan itt akarunk lenni?” A verseny egyik szabálya, hogy ahány csapat, annyi versenyszám! Ez Tiszaszőlősön 6, Táplánszentkereszten 34 volt. Így könnyebben érzékelhető mindenki számára a verseny nehézsége. A közös vacsora és a megbeszélés után elfoglaltuk szállásunkat Szombathelyen, és készültünk a szombati erőpróbára.

Kattintson a linkre a Virtusvetélkedő döntőjén készült képek megtekintéséhez!

 

A szőlősi kenyér

A régi paraszti háztartásban a kenyérsütés a háziasszony dolga volt. Kenyeret általában egy héten egyszer sütöttek, aminek aztán a következő sütésig ki kellett tartania.

Tizennégy éves korára egy lánygyereknek már el kellett sajátítani a főzés tudományát, 15-16 éves korára pedig a kenyérsütést is. A kenyeret akkor még nem élesztővel készítették, hanem kovásszal, amely az egész folyamatnak a legfontosabb kelléke volt. Nem véletlen, hogy a kovász – amelynek morzsoltka vagy pár volt a neve – minden családban féltve őrzött kincs volt, ezért ez a család összetartozásának is a jelképe. A kovászt kétféle módon készítettek. Sütéskor vettek ki a tésztából, azt liszttel összegyúrták, megsavanyodott, majd megszáradt vagy gyenge sósvízzel leforrázták a lisztet, azt összesodorták, egy kis komlót főztek, átszűrték, és annak levével összenyomkodták, megvárták, amíg megsavanyodik, szétterítették és megszárították.

Akvarell festőtanfolyamot végezett, majd pasztellkréta, acryl- és olajfestészetet tanult Schick Gerhard festőművésznél, aki Nürnbergben a Faber-Castell Akadémia docense.Tagja a “Kunstgilde Berching” és a “Klinikum Művészet” festőművész egyesületnek.

Tekintse meg Müller Katalin kiállításának képeit a Galériában.

 

A hétvégén virtusvetélkedő lesz Szőlősön. Az előző évi sikeres szereplés tapasztalatait felhasználva hetek óta készül csapatunk a szombati megmérettetésre.